Posts Tagged 'Trafó'
A felszín kétes dicsérete – DV8: Just for Show (Trafó)
Illusztris esztrádműsor hangulatát idézi a gazdagon húzott vörös bársonyfüggöny, a kifogástalan külsejű manökenek, hostessek ide-oda illegő alakja, a konvencionális mosolyok, amelyek felénk libbennek. Szinte érezni a púder illatát. Remekül illik mindez a Trafó fekete és funkcionális minimál-terébe. A környezet valósággal végrehajtja számunkra az értelmezést: a vastagon körvonalazott elegancia ma este önmagát leplezi le.
A felszín kétes dicsérete – DV8: Just for Show (Trafó)
Illusztris esztrádműsor hangulatát idézi a gazdagon húzott vörös bársonyfüggöny, a kifogástalan külsejű manökenek, hostessek ide-oda illegő alakja, a konvencionális mosolyok, amelyek felénk libbennek. Szinte érezni a púder illatát. Remekül illik mindez a Trafó fekete és funkcionális minimál-terébe. A környezet valósággal végrehajtja számunkra az értelmezést: a vastagon körvonalazott elegancia ma este önmagát leplezi le.
Ösztönök mértana. Cantique; Chorale – Compagnie Marie Chouinard
Marie Chouinard kanadai táncos-koreográfus és társulata öt éve járt először Magyarországon, és azóta nagyjából kétévente érkezik egy-egy koreográfusi estjével. Vagyis nem túl gyakran láthatjuk őket. Mégis, valahányszor Chouinard megjelenik – mint legelső alkalommal, most is a Trafóban –, azt az érzést kelti, mintha folyamatosan jelen lenne sajátos, szubzisztens mitológiájával. Úgy tűnik, fellépései különös kohéziós erőket keltenek életre: „csodálók” és „értők”, „mindent felfalók” és „gourmand-ok” a legkülönbözőbb aspektusokból tekintve és értékelve élvezik az előadásokat. Ugyanis az, amit a színen látunk, rendszerint egyidőben népszerű és kifinomult, leplezetlen és ironikus, keresetlen és brillírozó. Ez alkalommal is – érzésem szerint – többrétegű, szubtilis módon felépített előadást hozott létre. És mindehhez szervesen hozzátartozik a táncest rendhagyó prológusa, Chouinard első, tavaly készült filmje.
Ösztönök mértana. Cantique; Chorale – Compagnie Marie Chouinard
Marie Chouinard kanadai táncos-koreográfus és társulata öt éve járt először Magyarországon, és azóta nagyjából kétévente érkezik egy-egy koreográfusi estjével. Vagyis nem túl gyakran láthatjuk őket. Mégis, valahányszor Chouinard megjelenik – mint legelső alkalommal, most is a Trafóban –, azt az érzést kelti, mintha folyamatosan jelen lenne sajátos, szubzisztens mitológiájával. Úgy tűnik, fellépései különös kohéziós erőket keltenek életre: „csodálók” és „értők”, „mindent felfalók” és „gourmand-ok” a legkülönbözőbb aspektusokból tekintve és értékelve élvezik az előadásokat. Ugyanis az, amit a színen látunk, rendszerint egyidőben népszerű és kifinomult, leplezetlen és ironikus, keresetlen és brillírozó. Ez alkalommal is – érzésem szerint – többrétegű, szubtilis módon felépített előadást hozott létre. És mindehhez szervesen hozzátartozik a táncest rendhagyó prológusa, Chouinard első, tavaly készült filmje.
Kényszer-szórakozás. First Night – Forced Entertainment
Az angol társulat már nevében is hordozza azt a kettősséget (vagy még inkább: oppozíciót), amely különös játékával végigvezet bennünket az előadáson. Magyarra talán leginkább „Kényszer-szórakoztatás”-ként fordítható a csapat neve (Forced Entertainment), és gondolom, nevükre nem csak ebben az előadásban érdemesek – a rendező, Tim Etchells nyilatkozata szerint minden egyes produkciójukban újra és újra keresik annak lehetőségét, hogy miképpen állhatnak a közönség elé („tömeg, amelyet nem ismerünk, és amelyben nem bízhatunk”– írja Etchells), és hogyan szólíthatják meg azt.
Kényszer-szórakozás. First Night – Forced Entertainment
Az angol társulat már nevében is hordozza azt a kettősséget (vagy még inkább: oppozíciót), amely különös játékával végigvezet bennünket az előadáson. Magyarra talán leginkább „Kényszer-szórakoztatás”-ként fordítható a csapat neve (Forced Entertainment), és gondolom, nevükre nem csak ebben az előadásban érdemesek – a rendező, Tim Etchells nyilatkozata szerint minden egyes produkciójukban újra és újra keresik annak lehetőségét, hogy miképpen állhatnak a közönség elé („tömeg, amelyet nem ismerünk, és amelyben nem bízhatunk”– írja Etchells), és hogyan szólíthatják meg azt.