Stuffed

La dolce vita!

Az oszlói Norvég Színház előadásában[1]stilizáltabban, erőteljesebb formában tér vissza az, amit korábban dekadencia névvel láttak el. És bár maga az előadás nem Az édes élet, hanem egy másik film nyomán készült, óhatatlanul eszembe ötlik a nagypolgári körök körül sóvárgón szaglászó riporter Marcello Mastroianni egyre inkább élveteggé puhuló arcával. Fellini filmjében is, akárcsak ebben a színházi előadásban, a parazitává levés beavatási rítusának vagyunk tanúi.