Rádiójelek a Taigetoszról – Tasnádi István: Taigetosz csecsemőotthon c. kötetéről

A kortárs művészetekkel foglalkozó kurátorok, szakírók és esztéták serege a megmondhatója annak, milyen iszonyúan nehéz egy mai műalkotást bármilyen szemszögből is elhelyezni. Közhelyesen egyszerű a legfőbb indok: még nem született meg az időbeni távolság, amely az illető műre valamelyes rálátást biztosítana.

Szellemi kalandok a Krétakörrel

A Krétakör Színház időegységre eső turnéinak, vendégjátékainak száma – ha lehet – az utóbbi időben tovább nőtt. A vándorszínészet korszakát leszámítva alighanem a legsűrűbben utazó magyar társulat ez, ráadásul nem is egyszerűen csak az országot, hanem a világot járják körbe. Közben továbbra is minden egyes előadásukhoz befogadó színházat kell keresniük.

A tér körbeér – Marius von Mayenburg és a Krétakör –

Ha realizmust várunk el ezektől a daraboktól és előadásaiktól, valóban csak felszínesen ábrázolt testi-lelki-szellemi nyomort láthatunk – de hát miért is lennének ezek a szövegek bármilyen kapcsolatban a hétköznapi reáliákkal? Arra, hogy a látható valóságot mennyire veszélyes a láthatón túlival összetéveszteni, maga a Lángarc szolgáltat plasztikus példával: a szülei polgári léte ellen lázadó Kurt Hérakleitosz „homályos”, azaz rendkívül széles értelmezési lehetőségeket kínáló töredékeit olvassa, és mivel azokat szó szerint értelmezi, valóban gyújtogatásba kezd, hogy az állandó változásban, körforgásban a tűz elemébe térítse vissza az univerzumot.