Posts Tagged 'Bridget Riley'
Látványos szószínház – Angol kortárs darabok Londonban
Első pillantásra azt gondolnánk – legalábbis a három következő darab kapcsán –, hogy az angolok mindent túlbeszélnek, mindent körülírnak, megmagyaráznak, ahelyett, hogy a színházi helyzetre, a cselekvésre bíznák a történetet, a szereplők közötti kapcsolatokat. Mert mindhárom estben hosszú, drámai textushoz képest túlírtnak ható szövegről van szó. Azt is gondolhatnánk, hogy olyan mértékben színészközpontú színjátszásról van szó, amelyben alig fedezhető fel valami “monumentális” rendezői gondolat; itt csak a színészek csillogtatása a lényeg. És végül azt hihetnénk, hogy a designerek legvadabb álma a kortárs angol színház: itt aztán lehet játszani, kísérletezni, kiélni. Pedig ez a három: szó–színész–-látvány jó esetben olyan bravúros kompozícióvá áll össze, hogy hiába is igazgatnánk rá készen vett fogalmainkat, egyik sem illene rá. Szó és színész és látvány színháza – persze jó esetben – így együtt, egyiket sem elnyomva, egymásban kiteljesedve. Ráadásul mindhárom “összetevő” funkciója sokkal erőteljesebb, mint amihez a magyar színházi hagyományban hozzászokhattunk.
Látványos szószínház – Angol kortárs darabok Londonban
Első pillantásra azt gondolnánk – legalábbis a három következő darab kapcsán –, hogy az angolok mindent túlbeszélnek, mindent körülírnak, megmagyaráznak, ahelyett, hogy a színházi helyzetre, a cselekvésre bíznák a történetet, a szereplők közötti kapcsolatokat. Mert mindhárom estben hosszú, drámai textushoz képest túlírtnak ható szövegről van szó. Azt is gondolhatnánk, hogy olyan mértékben színészközpontú színjátszásról van szó, amelyben alig fedezhető fel valami “monumentális” rendezői gondolat; itt csak a színészek csillogtatása a lényeg. És végül azt hihetnénk, hogy a designerek legvadabb álma a kortárs angol színház: itt aztán lehet játszani, kísérletezni, kiélni. Pedig ez a három: szó–színész–-látvány jó esetben olyan bravúros kompozícióvá áll össze, hogy hiába is igazgatnánk rá készen vett fogalmainkat, egyik sem illene rá. Szó és színész és látvány színháza – persze jó esetben – így együtt, egyiket sem elnyomva, egymásban kiteljesedve. Ráadásul mindhárom “összetevő” funkciója sokkal erőteljesebb, mint amihez a magyar színházi hagyományban hozzászokhattunk.