Ógörög kortársaink

Jelen írás három ógörög darab színrevitelének egy-egy mozzanatával foglalkozik. Az előadások – Euripidész: Alkésztisz (1998), Szophoklész: Antigoné (2001), Euripidész és Szophoklész: Élektra (2006) – szöveg-látvány-zeneiség-színészi játék együttesével az archaikus és a kortárs világlátás metszéspontján jöttek létre, miközben a mai befogadó számára kívántak érthetővé és még inkább: érzékelhetővé válni.

Széljegyzetek. A budapesti és a sepsiszentgyörgyi Lear király közös próbáiról.

Mindig is úgy képzeltem, a színházi előadás beteljesülése azon múlik, hogy a színen megvalósul-e a halálugrás. A lehetetlenre függeszkedő koncentrációval a játszó egy pillanatra felvillantja azt a helyet és időt, amelyen a hétköznapi realitás minden törvényszerűsége kívül rekedt.